Borvidékek - Ausztria

Az Osztrák Köztársaság (vagy latin eredetű néven Ausztria, németül Österreich vagy Republik Österreich) Közép-Európában található demokratikus köztársaság. Északról Németország és Csehország, keletről Szlovákia és Magyarország, délről Szlovénia és Olaszország, nyugatról pedig Svájc és Liechtenstein határolja. Fővárosa Bécs.

Ausztria Közép-Európa déli részén, a Duna felső szakasza mentén fekszik. Területének felét magashegységek, harmadát középhegységek uralják és csak alig ötödére terjednek a medencék, illetve az alacsonyabb dombvidékek.

Ausztria területén öt tájegységet különíthetünk el:

• Bécsi-medence: A Kárpátok és a Keleti-Alpok északi mészkőhegyei által közrefogott Bécsi-medence területén a mélyre süllyedt ókori kristályos kőzeteket közép- és harmadkori tengeri üledékek borítják. Déli határa a Wechselgebiet és a Bucklige Welt dombos tája, illetve a Steinfeld. A Duna a tájat egy északi mezőgazdasági és egy déli ipari területre osztja.
  
• Osztrák-gránitfennsík: A Dunától északra eső területet a Cseh-masszívum déli része, az Osztrák-gránitfennsík foglalja el, amely óidei kristályos kőzetekből (gránit, gneisz) áll. A Duna vonaláig húzódik dél felé, helyenként át is lépve azt. Átlagosan 300-600 m magasságú területén erdőségek termékeny mezőgazdasági tájakkal váltakoznak. Két ismert vidéke a Weinviertel, a borok hazája, és a Waldviertel, az erdők tájegysége. A Duna és a March között a Morva-mező, azaz Marchfeld fekszik. A táj déli részén a Duna völgyének áttörései sorakoznak, a Passaui-völgy, a Wachau, a Nibelungengau és a Strundengau.
  
• Észak-burgenlandi-teknő: közvetlenül az Alpokhoz csatlakozó táj, itt helyezkedik el a lefolyástalan Fertő-tó, melyet apró szikes tavak fognak körbe.
  
• Keleti-Alpok: Ausztria legnagyobb kiterjedésű tája, melyet szélesen és részarányosan elhelyezkedő nyugat–keleti csapásirányú vonulatok jellemeznek.
  A Keleti-Alpok több övezetből áll:
  o Az északi üledékes övezet az Északi-Mészkő-Alpok, melynek részei: a Lech-völgyi-Alpok, az Allgäui-Alpok, az Észak-tiroli Alpok, a Salzburgi-Alpok és a Stájer–Alsó-ausztriai-Mészkő-Alpok.
  o A középső kristályos övezet a Központi-Alpok, melynek részei: a Silvretta, az Ötz-völgyi-Alpok, a Stubai-Alpok, a Zillervölgyi-Alpok, a Magas-Tauern, az Alacsony-Tauern és a Gurk-völgyi-Alpok.
  o A kristályos övezettől délre húzódik a Déli Mészkő-Alpok, melynek részei: a Gailtali-Alpok, a Karni-Alpok és a Karavankák.
  
• Elő-Alpok és Kelet-Stájer dombvidék: Az alpi vonulatokat északról harmadkori dombvidék kíséri. Ez az Elő-Alpok. A hajdani gleccserek által lerakott morénatakarót a Duna mellékfolyói hullámos dombvidékké szabdalták fel. A központi kristályos vonulat és a déli mészkőövezet között a jégkorszaki morénák által felduzzasztott tavakban bővelkedő Klagenfurti-medence és a harmadkori üledékekkel borított Grazi-medence helyezkedik el. E vidéket a Rába, a Mura és a Dráva változatos dombvidékké formálta.

Legmagasabb pont: Grossglockner (3797 m, Magas-Tauern, Központi-Alpok)
Legalacsonyabb pont: Fertő-tó (Neusiedler See) (115 m)

Vízrajz
Folyói: Legjelentősebb folyója a Duna (Donau) (350 km), vízgyűjtő területe az egész ország 96%-ára terjed ki. Kivételt képeznek Vorarlberg (a Rajna területe) a Mühlviertel és a Waldviertel (az Elba és a Moldva területe). A Duna Passaunál lép be Ausztriába, majd 350 km-t tesz meg az ország területén belül nyugat–keleti irányba. Leghosszabb jobboldali mellékfolyói: a Lech, az Inn (360 km), a Traun, az Enns és az Ybbs, valamint a Dráva (Drau) a Murával (Mur) és az Mürzzel. Baloldali mellékfolyói kisebbek, mint pl. a Krems és a March. Az alpesi folyók nem hajózhatók, de fontosak a vízerőművek és a faúsztatásra alkalmasságuk miatt.

Tavai: Ausztria Európa egyik vizekben igen gazdag országa, több mint 9 000 tó fekszik az ország területén. Több ország is osztozik két taván, mely két végén terül el:
• A Fertő-tó (Neusiedler See) – 232 km² keleten, Ausztria és Magyarország közös tava. Közép-Európa egyetlen sztyeppei tavaként ismerjük. Vízfelülete 320 km², szélessége 5-15 km, hosszúsága 35 km, mélysége 1-1,8 m.
• A Bodeni-tó (Bodensee) – 539 km2, nyugaton, Ausztria, Svájc és Németország közös tava. A legmélyebb alpesi tó. Fő táplálója és levezetője a Rajna. Legfontosabb kikötője Ausztriában Bregenz.
A számtalan tó közül a Salzkammerguti-tóvidék és a Karintiai-tóvidék jelentős vonzerővel rendelkezik.
• A Salzkammerguti-tóvidék Stájerországban és Salzburg tartományban fekszik, tavai: a Traunsee 25,7 km&sup2, Ausztria második legnagyobb beltava, az Atter-tó (Attersee) 46,7 km² a jégkori eredetű tavainak legnagyobbika és Ausztria második legnagyobb tava, a Hallstatti-tó (Halstättersee), az Altaussee, a Grundlsee, a Mondsee, a Wolfgang-tó (Wolfgangsee), a Fuschlsee, a Wallersee, a Hintersee, a Trumersee, a Prebersee, a Putterersee, a Stausee, ...
• A Karintiai-tóvidék Katintia tartományban helyezkedik el, tavai: nagyobbak a Wörthi-tó (Wörthersee), Karintia legnagyobb és egyik legmelegebb tava, az Ossiachi-tó (Ossiacher See), a Millstatti-tó (Millstätter See), éa a Weißensee. Kisebbek a Felder See, a Faaker See, a Klopeiner See, a Keutschacher See, az Afritzer See, a Presseger See... Jégkori gleccserek vájta medencékben, mélyedésekben alakultak ki.

Éghajlat
Az ország éghajlati adottságai igen különbözőek. Az Alpok északi szélénél átmeneti, közép-európai éghajlat uralkodik: itt minden hónapban hullik csapadék, gyakran hűvös a nyár és hideg a tél. Az Alpok belsejében kevesebb a csapadék, a nyár gyakran forró és száraz, a tél hosszú, hóban gazdag, télen az alacsonyabban fekvő területeket sokszor köd borítja. Az Alpok nyugati részén és gyakran keletkezik főn (száraz, meleg, déli szél). Délre tőle száraz és meleg a nyár, a tél enyhe (sokan üdülnek szívesen a Karintiai-tavak mellett). Az ország keleti része mérsékelt éghajlat alá tartozik˙, Burgenlandban pannon klíma uralkodik.

Élővilág, természetvédelem
Ausztria Európa egyik legerdősebb országa. Területének mintegy 46 százalékát erdő borítja. A pannon térségre főleg a bokros lomhullató erdők jellemzőek.
Többnyire a középeurópai állatvilág jellemző az országra; szarvas, vaddisznó, nyúl, fácán, fogoly, róka, borz, nyest és mókus. Az Alpokban főleg zergék, mormoták, és kőszáli kecskék élnek. Emellett jelentős a madárállománya, különösen a Fertő-tó környékén. Kócsagok, kanalas gémek lakóhelye a nádas vidék.

Természetvédelmi területek:
Nemzeti parkjai
• Hohe Tauern Nemzeti Park – Salzburg, Tirol, Karintia
• Kalkalpen Nemzeti Park – Felső-Ausztria
• Thayatal Nemzeti Park – Alsó-Ausztria
• Donau-Auen Nemzeti Park – Alsó-Ausztria
• Neusiedler See (Fertő-tó) – Seewinkel Nemzeti Park – Burgenland
• Gesäuse Nemzeti Park – Stájerország

Történelme
A jelenlegi Ausztria földje Európa legrégebben lakott területei közé tartozik: már az őskőkorszakban éltek itt emberek. A vaskorból a hallstatti kultúra nyomait fedezték fel.
Éltek itt egykor illír és kelta törzsek is.
Római és germán uralom
Időszámításunk előtt 15-ben rómaiak foglalták el, Augustus császár légiói a Duna vonaláig jutottak előre. A rómaiak megalapították Noricum provinciát.
A népvándorlás hatásásra az 5. századtól kezdve a medencékben szlávok telepedtek le, a Keleti-Alpok vidékét pedig germán törzsek szállták meg. Az Alpok nyugati térségében és a Duna mentén bajorok vagy bajuvárok telepedtek meg.
Nagy Károly idején az egész területet a Frank Birodalomhoz csatolták. A birodalomban a keleti tartományok őrzésére hozták létre az őrgrófságokat, markokat. Ilyen határvédő grófság volt Marchia Orientalis vagy Ostmark is.
A bajorok területe önálló törzsi hercegséggé vált, és a kalandozó magyar seregek támadásainak célpontja. I. (Nagy) Ottó német király Lech-mezei győzelme (955) után szervezték meg az Ostmark határtartományt, Karintia, Stájerország, Krajna őrgrófságokat.